Hollandia előtt családi nyaralás volt Horvátországban. Szüleim, húgom, párom és én. Kedvenc helyünkre mentünk, Novi Vinodolskiba. 8 napot töltöttünk ott, a vége felé már nagyon vártam, hogy induljunk haza. Július 15-én pénteken késő este megérkeztünk épségben. Másnap indult a készülődés. Listát írtam, telefonomat, fényképezőgépemet elő akartam készíteni. A telefonomról sikerült átmenteni a laptopra a képeket, videókat, de a fényképezőgépről már nem tudtam, mert a C meghajtón nem volt hely és program file-okat nem engedett átrakni a D-re. Na mindegy, szóval kezdtem ideges lenni és felhívtam Rékát, hogy tudnánk -e egy órával később indulni Pestre, mert elcsesztem az időt a technikai dolgokkal. Mondta, hogy rendben, gyors hajmosás meg utolsó pakolások, majd megérkezett értem. Az Ő kocsijával mentünk Pestre, körülbelül 6 órára fel is értünk. Lifttel mentünk fel a lakásukba, nem is tudom, mi lett volna, ha gyalog kellett volna felcipelnem a 20 kilós bőröndöt. Mosolyogtunk, hogy végre itt vagyunk. Réka próbálja a kulcsot, sehogy sem megy.
Hát ezt nem hiszem el - mondja. Pont most lett a zár lecserélve. Hívta a férjét, hogy itt rekedtünk a folyosón. Erre Attila megnyugtatott minket, hogy az a alkalmazottjuk 30-45 perc múlva elhozza a jó kulcsot. Ezután én leléptem a Westend-be, mert Vera barátnőmmel ott beszéltünk meg találkozót.
Ja és majdnem elfelejtettem mondani, hogy a nyaraláson ejtőernyőzés közben felszakadt és berepedett körmömet (ami nem műköröm, hanem csak 1-2 zselé réteg van ráhúzva) meg akartam gyorsan csináltatni. De persze este 7 óra felé már nem dolgozik manikűrös a plázában. Szóval úgy maradt, lifegett és leragasztottam Salvequick-kel. Hát így kell Hollandiába mennem, nagyszerű!!!!
Verával ettünk, beszélgettünk és visszakísért Rékához. Feljött, megmutattam neki a könyvemet és hármasban folytattuk tovább a beszélgetést. Közben felért Kanizsáról Attila egy másik alkalmazottja, mert a lakásnak, ami iroda is, van egy szobája, ami másik kulccsal nyílik és itt voltak a jegyek. Már alig vártam, hogy megnézhessem. Nyitjuk a borítékot és nem az a látvány fogad, mint amit vártam.
Először is nem normál jegy volt, hanem internetes nyomtatott, mi nem ezt választottuk, mert a futárnak kellett volna hoznia az eredetiket. Most mondom kedves olvasóim, hogy az Euroteam nevű oldalról senki se vásároljon jegyet!!!!! Mert nem azt kapja, amit szeretne.
Mi anno kiválasztottuk a 90 eurós ülőhelyet és ehelyett kaptunk fejenként egy 210 eurós állóhelyet. Amúgy az állóhely 75 euró volt. Ja és a jegyen David Wachel név szerepelt, 75 eurós álló jegy. A jegyhez mellékelve volt egy levél, melyben volt egy zöld telefonszám, tehát nem emelt díjas, elvileg ingyenes, de ezt most nem tudom pontosan. Este 11-kor hívtuk, persze nem vette fel senki, de bemondták, hogy déltől 6 óráig állnak rendelkezésre minden nap. Akkor megegyeztünk, hogy holnap, 17-én Amszterdamból felhívjuk őket a bibi miatt.
Elbúcsúztunk Verától, már majdnem éjfél volt. Gyors fürdés és epilálás, mert erre otthon nem volt időm. Réka kérdezte, hogy egy ágyban aludjunk-e. Én mondtam, persze, mivel Hollandiában is ez lesz. Szegény egész nap náthás volt és nem volt orrcseppje. Azt mondta, nem horkol, hittem neki. Mellé akarok feküdni a francia ágyban és egyszer csak elkezd horkolni. Gondoltam sebaj, fáradt vagyok, elalszom. De nem ment és nem ment. Fél egykor szerettem volna álomra hajtani a fejemet, mert akkor még 4 órát tudtam volna aludni kelésig. Egy óra lett, fél kettő, kettő, fél három, három. Na ekkor megelégeltem és átmentem egy másik szobába, Attila irodájába, ahol egy kanapé volt. Hogy miért nem mentem át hamarabb? Mert mindig épp valami megzavart az elalvásban. Vagy a meleg vagy a horkolás vagy az éhség, mert a Westendben fagyinál többet nem tudtam enni és előtte meg 3 órakor ettem egy nagyon kicsi pizzaszeletet. Szóval meleg, horkolás és éhség váltakozott. Mire átmentem, fél 4 volt. Így körülbelül 30 percet tudtam aludni, mivel ott meg beszűrődött az utcai fény és zaj. Szombat este volt, bulizók zajára és motorbőgésre kellett elaludnom. De nem baj, gondoltam, majd holnap kialszom magam, ha törik, ha szakad. :)
2011. augusztus 30., kedd
2011. augusztus 23., kedd
ELŐZMÉNYEK
A koncert ötlete akkor merült fel, mikor Nagypapám halála után örököltem egy kis pénzt és interneten láttam, hogy május végétől koncertezni fognak Angliában, Írországban, Hollandiában, Olaszországban, Dániában és Németországban. Éreztem, hogy mindenképp el kell mennem, nem hagyhatom ki.
Viszont nem szerettem volna egyedül menni, gondolkodtam, ki tudna velem jönni. Rékára gondoltam és mikor felhívtam, igent mondott.
Nemsokkal később elmentem hozzá és megnéztük a koncert időpontokat és helyeket. Angliában már nem volt hely, Németországba pedig Réka nem akart menni, Dánia túl messze van, Olaszország fel sem merült, maradt Amszterdam. Megrendeltük a repülő jegyeket azonnal. Oké, gondoltam - mivel van már Holland múltam, 2004 július 29-2005 július 19-ig volt holland barátom - ott biztonságban leszünk, mert ha baj lenne, akkor lenne ott kihez fordulni. Nagy bőszen írtam is neki - 2005 óta nem írtunk egymásnak -, hogy megyek barátnőmmel ekkor és ekkor, és ha esetleg valami gond lenne, hívhatom-e a számán, plusz egyéb sablon szöveg. Erre ő azt reagálta, idézek a leveléből:
"I am afraid that it's dangerous to call me. My girlfriend will not tolerate it. I'm sure about that. She hates ex girlfriends. That's because one ex girlfriend was sending me text messages and everything. That was a bad situation. Glad it's over now. And I don't want to do that while not telling her. I want to be fair." (by Eric van der Aa from Eindhoven)
Fair??? Na hagyjuk, így 30 évesen ennyire megváltozott? Kutyából nem lesz szalonna. WGAS, ahogy az angol rövidítené.
A koncert jegyeket nem tudtam megvenni neten, mert nem dombor nyomatos bankkártyám van. (Ezt novemberben orvosolni fogom.) Ezért megkértem Réka férjét, Attilát, hogy intézze.
Teletek a napok és a szállást is kellett volna intézni, mert az utazási irodában kapott prospektusokból kinéztem egy nagyon jót, és nem akartam lecsúszni róla. Májusban végre sikerült megvenni a jegyet, még aznap bementem lefoglalni a szállást. Minden el van intézve, már csak nekem kell előkészülni az útra. Amszterdam térkép, biztosítás, euró, fényképezőgép, kamera, ruhák jó időre, rossz időre, cipők, pipere.....na és persze a könyvem, amit én szerkesztettem. Milyen könyv?! Naná, hogy TAKE THAT!!!!! :)
Csináltam egy 122 oldalas könyvet kedvenc fiú csapatomról, melyben az összes 104 daluk szövege megtalálható időrendben, képekkel illusztrálva, majd History és Montage oldalak következnek és a végén tartalomjegyzék. Beleírtam a nevemet is: Edited by Eliza Gulyás. Örökké fennmaradok!!! :)
Viszont nem szerettem volna egyedül menni, gondolkodtam, ki tudna velem jönni. Rékára gondoltam és mikor felhívtam, igent mondott.
Nemsokkal később elmentem hozzá és megnéztük a koncert időpontokat és helyeket. Angliában már nem volt hely, Németországba pedig Réka nem akart menni, Dánia túl messze van, Olaszország fel sem merült, maradt Amszterdam. Megrendeltük a repülő jegyeket azonnal. Oké, gondoltam - mivel van már Holland múltam, 2004 július 29-2005 július 19-ig volt holland barátom - ott biztonságban leszünk, mert ha baj lenne, akkor lenne ott kihez fordulni. Nagy bőszen írtam is neki - 2005 óta nem írtunk egymásnak -, hogy megyek barátnőmmel ekkor és ekkor, és ha esetleg valami gond lenne, hívhatom-e a számán, plusz egyéb sablon szöveg. Erre ő azt reagálta, idézek a leveléből:
"I am afraid that it's dangerous to call me. My girlfriend will not tolerate it. I'm sure about that. She hates ex girlfriends. That's because one ex girlfriend was sending me text messages and everything. That was a bad situation. Glad it's over now. And I don't want to do that while not telling her. I want to be fair." (by Eric van der Aa from Eindhoven)
Fair??? Na hagyjuk, így 30 évesen ennyire megváltozott? Kutyából nem lesz szalonna. WGAS, ahogy az angol rövidítené.
A koncert jegyeket nem tudtam megvenni neten, mert nem dombor nyomatos bankkártyám van. (Ezt novemberben orvosolni fogom.) Ezért megkértem Réka férjét, Attilát, hogy intézze.
Teletek a napok és a szállást is kellett volna intézni, mert az utazási irodában kapott prospektusokból kinéztem egy nagyon jót, és nem akartam lecsúszni róla. Májusban végre sikerült megvenni a jegyet, még aznap bementem lefoglalni a szállást. Minden el van intézve, már csak nekem kell előkészülni az útra. Amszterdam térkép, biztosítás, euró, fényképezőgép, kamera, ruhák jó időre, rossz időre, cipők, pipere.....na és persze a könyvem, amit én szerkesztettem. Milyen könyv?! Naná, hogy TAKE THAT!!!!! :)
Csináltam egy 122 oldalas könyvet kedvenc fiú csapatomról, melyben az összes 104 daluk szövege megtalálható időrendben, képekkel illusztrálva, majd History és Montage oldalak következnek és a végén tartalomjegyzék. Beleírtam a nevemet is: Edited by Eliza Gulyás. Örökké fennmaradok!!! :)
EGY KIS BEVEZETŐ
Köszöntök Mindenkit, aki a blogom olvasására adta a fejét. Mivel már beharangoztam, hogy fogok írni az amszterdami élményekről, hát nekivágok. :)
Elöljáróban mindenképp el kell mondanom, hogy Amszterdam nem az én ötletem volt, mivel Hollandiáról nincs túl jó véleményem. Viszont Réka, akivel mentem, nem akart Németországba menni, sajnos Londonban meg már elfogytak a jegyek, így maradt A'dam, ahogy a hollandok írják. Na és miért mentem oda? Természetesen kedvenc együttesem, a TAKE THAT miatt!!!!! ( TT FOREVER )
17 évvel ezelőtt 14 évesen szüleim nem engedtek el Bécsbe egy busznyi TT rajongóval, de most visszavágtam! :)
Elöljáróban mindenképp el kell mondanom, hogy Amszterdam nem az én ötletem volt, mivel Hollandiáról nincs túl jó véleményem. Viszont Réka, akivel mentem, nem akart Németországba menni, sajnos Londonban meg már elfogytak a jegyek, így maradt A'dam, ahogy a hollandok írják. Na és miért mentem oda? Természetesen kedvenc együttesem, a TAKE THAT miatt!!!!! ( TT FOREVER )
17 évvel ezelőtt 14 évesen szüleim nem engedtek el Bécsbe egy busznyi TT rajongóval, de most visszavágtam! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)