Már majdnem utazunk

Hollandia előtt családi nyaralás volt Horvátországban. Szüleim, húgom, párom és én. Kedvenc helyünkre mentünk, Novi Vinodolskiba. 8 napot töltöttünk ott, a vége felé már nagyon vártam, hogy induljunk haza. Július 15-én pénteken késő este megérkeztünk épségben. Másnap indult a készülődés. Listát írtam, telefonomat, fényképezőgépemet elő akartam készíteni. A telefonomról sikerült átmenteni a laptopra a képeket, videókat, de a fényképezőgépről már nem tudtam, mert a C meghajtón nem volt hely és program file-okat nem engedett átrakni a D-re. Na mindegy, szóval kezdtem ideges lenni és felhívtam Rékát, hogy tudnánk -e egy órával később indulni Pestre, mert elcsesztem az időt a technikai dolgokkal. Mondta, hogy rendben, gyors hajmosás meg utolsó pakolások, majd megérkezett értem. Az Ő kocsijával mentünk Pestre, körülbelül 6 órára fel is értünk. Lifttel mentünk fel a lakásukba, nem is tudom, mi lett volna, ha gyalog kellett volna felcipelnem a 20 kilós bőröndöt. Mosolyogtunk, hogy végre itt vagyunk. Réka próbálja a kulcsot, sehogy sem megy.
Hát ezt nem hiszem el - mondja. Pont most lett a zár lecserélve. Hívta a férjét, hogy itt rekedtünk a folyosón. Erre Attila  megnyugtatott minket, hogy az a alkalmazottjuk 30-45 perc múlva elhozza a jó kulcsot. Ezután én leléptem a Westend-be, mert Vera barátnőmmel ott beszéltünk meg találkozót.
Ja és majdnem elfelejtettem mondani, hogy a nyaraláson ejtőernyőzés közben felszakadt és berepedett körmömet (ami nem műköröm, hanem csak 1-2 zselé réteg van ráhúzva) meg akartam gyorsan csináltatni. De persze este 7 óra felé már nem dolgozik manikűrös a plázában. Szóval úgy maradt, lifegett és leragasztottam Salvequick-kel. Hát így kell Hollandiába mennem, nagyszerű!!!!
Verával ettünk, beszélgettünk és visszakísért Rékához. Feljött, megmutattam neki a könyvemet és hármasban folytattuk tovább a beszélgetést. Közben felért Kanizsáról Attila egy másik alkalmazottja, mert a lakásnak, ami iroda is, van egy szobája, ami másik kulccsal nyílik és itt voltak a jegyek. Már alig vártam, hogy megnézhessem. Nyitjuk a borítékot és nem az a látvány fogad, mint amit vártam.
Először is nem normál jegy volt, hanem internetes nyomtatott, mi nem ezt választottuk, mert a futárnak kellett volna hoznia az eredetiket. Most mondom kedves olvasóim, hogy az Euroteam nevű oldalról senki se vásároljon jegyet!!!!! Mert nem azt kapja, amit szeretne.
Mi anno kiválasztottuk a 90 eurós ülőhelyet és ehelyett kaptunk fejenként egy 210 eurós állóhelyet. Amúgy az állóhely 75 euró volt. Ja és a jegyen David Wachel név szerepelt, 75 eurós álló jegy. A jegyhez mellékelve volt egy levél, melyben volt egy zöld telefonszám, tehát nem emelt díjas, elvileg ingyenes, de ezt most nem tudom pontosan. Este 11-kor hívtuk, persze nem vette fel senki, de bemondták, hogy déltől 6 óráig állnak rendelkezésre minden nap. Akkor megegyeztünk, hogy holnap, 17-én Amszterdamból felhívjuk őket a bibi miatt.
Elbúcsúztunk Verától, már majdnem éjfél volt. Gyors fürdés és epilálás, mert erre otthon nem volt időm. Réka kérdezte, hogy egy ágyban aludjunk-e. Én mondtam, persze, mivel Hollandiában is ez lesz. Szegény egész nap náthás volt és nem volt orrcseppje. Azt mondta, nem horkol, hittem neki. Mellé akarok feküdni a francia ágyban és egyszer csak elkezd horkolni. Gondoltam sebaj, fáradt vagyok, elalszom. De nem ment és nem ment. Fél egykor szerettem volna álomra hajtani a fejemet, mert akkor még 4 órát tudtam volna aludni kelésig. Egy óra lett, fél kettő, kettő, fél három, három. Na ekkor megelégeltem és átmentem egy másik szobába, Attila irodájába, ahol egy kanapé volt. Hogy miért nem mentem át hamarabb? Mert mindig épp valami megzavart az elalvásban. Vagy a meleg vagy a horkolás vagy az éhség, mert a Westendben fagyinál többet nem tudtam enni és előtte meg 3 órakor ettem egy nagyon kicsi pizzaszeletet. Szóval meleg, horkolás és éhség váltakozott. Mire átmentem, fél 4 volt. Így körülbelül 30 percet tudtam aludni, mivel ott meg beszűrődött az utcai fény és zaj. Szombat este volt, bulizók zajára és motorbőgésre kellett elaludnom. De nem baj, gondoltam, majd holnap kialszom magam, ha törik, ha szakad. :)